Holdvilág

A cikk alapján meghallgattam az Anna and the barbies feat. Kiss Tibi szerzeményt. Túl azon, hogy egyáltalán nem az én stílusom és nem is tetszik, még az ún. mondanivalójával szemben is vannak fenntartásaim.

"Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!"

Én valahogy nem érzem úgy, hogy szar életem lenne. Hogy belefásultam volna a mókuskerékbe. Sőt. Én szeretek így élni. Tanítok, írok, olvasok, szeretek. Szeretek örülni a napsütésnek, a hónak, egy finom kajának. Szeretek P.-vel lenni csak úgy szimplán itthon is. Szeretek társasjátékozni. Meg még sokféle dolog tesz boldoggá és megelégedetté.

Nem gondolom, hogy mesélni az unokáknak a nagy berúgásokról, betépésekről, elkövetett hülyeségekről élettelibb lenne, mint bármi, amitől az ember jól érzi magát. Az én Szupernagyim a családunkról mesél, amikor mesél. Én inkább ilyen életet szeretnék.

Ma reggel a face-en erre a kis szösszenetre bukkantam a falon:

Amikor legszívesebben meghalnál, csak olvasd el ezt: :)
A legjobb dolgok a világon: sokáig aludni.
Amikor nincs házi.
Az egy percnél is tovább tartó ölelések.
Amikor az a különleges valaki megmosolyogtat.
Addig nevetni, amíg sírni kezdesz/vagy elkezd fájni a hasad.
Ötöst kapni egy olyan dolgozatra, amire nem is készültél.
Összecsomagolni a nyaralásra.
Amikor valaki azt mondja neked, hogy szép vagy.
Amikor végre azt eszed, amire már rég áhítoztál.
Felébredni, és rájönni, hogy még órákat aludhatsz.
Megtalálni azt a zenét, ami már napok óta megy a fejedben.
Amikor ráébredsz, hogy péntek van.
Az eső hangjára elaludni.
Új barátokat szerezni.
Bebizonyítani, hogy egy okos embernek nincs igaza.
Győzni egy vitában.

Őszintén szólva én nem értek ezzel maradéktalanul egyet. Ez egy iskolás öröme, ráadásul néhol igen irreális. Na mindegy, én nem teljesen ezektől leszek a leg. Inkább ezek a legjobb dolgok:

- Összebújva elaludni.
- Puszival ébredni.
- Ha süt a nap, szép az idő és semmi dolgod.
- Ha nagy pelyhekben esik a hó.
- A szombat.
- Úgy belemerülni egy könyvbe, hogy megszűnjön a világ.
- A meghatározhatatlan protokoll időnél tovább tartó ölelések.
- Ha valaki tényleg (!) odafigyel rád.
- Ajándékot adni.
- Gyorsan biciklizni.
- Gondtalanul kacagni percekig.
- Néha kicsit megőrülni. :)

Ó, meg még annyi mindent tudnék idesorolni. Most például tök boldog vagyok, hogy megvettünk tegnap egy nagyon szép kis fenyőfát. Még sose senkivel se volt nekem karácsonyfám ketten. És most lesz. És díszek is lesznek rajta, meg szaloncukor. És én ettől olyan boldog vagyok. :)

Akartam csinálni fb-on egy albumot Nekem a leg... címmel. De tulajdonképpen egy halom emberről, eseményről és néhány tárgyról kéne képeket feltölteni, de minek. Egy része felesleges hivalkodás lenne, a másik részéből meg vagy sértődés lenne vagy elaprózódás.

De mivel ez a blog egy ilyen privát játszótér, ahol kedvemre kitombolhatom a hülyeségeimet, ezért gyorsan elmondom, hogy nekem a leg. :)

Olyan szívfájdítóan gyönyörű áprilisi nap volt ma. Olyan igazi tavasz. Olyan szabad. Ma egész délután a várost jártuk biciklivel. Nincs jobb szó rá: annyira 'szabad' volt az egész.. :)

Tulajdonképpen semmi blogolnivaló nem történt. Semmi extra nincs mostanában. Éljük ezt a kispolgári, gusztustalanul boldog életet - és nem akarok felébredni. :)

Na mivel az élet általános tapasztalata azt mutatja, hogy úgy nagy általánosságban véve jönnek jobb és rosszabb napok, ezért gondoltam, emlékeztetem magam a mostani időkre, hogy tudjam, énis voltam (vagyok, leszek) boldogságos. Tehát. Ezt írtam ma G. barátomnak a szokásos hogy vagy? kérdésre:

én jól vagyok
stresszes mint mindig
és boldog annyira, mint még soha
olyan kiegyensúlyozott, megelégedett, reményteljes, bizakodó, szerelmes és szemtelenül boldog, mint még soha életemben

Még jó, hogy olyan hat körül hozzákezdtem. A káosz magas fokát vagyok képes létrehozni költözködés nélkül is, hát még így. P először próbált tudomást sem venni a növekvő halomról, majd 9 órakor már olyan szinten vinnyogtam, hogy azt nem lehetett tovább ignorálni.

Egyébként meg ami ma elromolhatott, az el is romlott. Vagy legalábbis megpróbálta.

És mégis - képesek voltunk együtt nevetni még akkoris, amikor haragudtunk vagy feszültek voltunk. Meg akarom tartani ezt a képességet.

Úgy könnyű osztani az észt, ha az ember épp kiegyensúlyozott és boldog.

- Amikor a kórházi tartózkodás 8. napján mérhetetlenül boldog vagy attól, hogy be tudod hajlítani a lábujjaidat.

- Amikor feldobja a reggeledet, hogy állva is meg tudsz törölközni.

- Néhány kedves szó, ami még akkor is jól esne, ha nem lenne igaz. ("Amikor veled voltam, úgy éreztem, egy picit szeretek élni.")

***

Meg fogok gyógyulni.

Ez jó, erről már írtam egyszer, úgyhogy szerintem nem is másolom be a youtube linket újra, csak elirányítom a becses olvasót a korábbi bejegyzéshez:

Iron Maiden - Wasted Years

Egyébiránt kéretik a szövegre is fokozottan koncentrálni. Szóval "öröööm"* mindig, minden körülmények között. :)

*ha ismered a Ren és Stimpy Show-t, akkor ez neked is mond valamit (amúgy én ki nem állhattam kölyökkoromban)