Holdvilág

Peruból hazafelé jövet A-val összeszedtük, hogy miket tanultunk a Peru trip alatt. Könnyezve nevettünk közben. Most megkísérlek egy ilyen listát az elmúlt 1 évet illetően is.

Tehát amiket tanultam:

- Minimális alvással is funkcionálni.
- Mosizni.
- Hurcizni.
- Szoptatni (ó igen, azt is tanulni kellett!).
- Mindenfélét eladni (és megvenni) az interneten. Oké, belátom, jobbára megvenni.
- Azt, hogy a textil pelenka igen sokoldalú eszköz.
- Hogy a játszótérre hurcolt minden játék csupán cserealap, mert a saját gyereked úgyis más játékaival akar játszani.
- Hogy fogak nélkül is meg lehet harapni az embert, 4 foggal meg pláne.
- Hogy amit én eszek, az sokkal finomabb.
- Újra felfedeztem, hogy labdázni jó játék.
- Rájöttem, hogy szeretek építeni.
- Megtanultam kevesebb játékot felkínálni.
- Mégjobban odafigyelni.
- Türelmesebbnek lenni.
- És hogy nincs ember, akit jobban szeretnék nála a világon.

-------------------------------------------

Nehezen ment ennek a listának az összeírása. Az elmúlt időszak leginkább folyamatos alkalmazkodást igényelt, hiszen napról napra változik minden körülöttünk. Manóc minden nap mutat valami újat, és sokszor azt érzem, hogy nem csak neki kell felnőnie, hanem nekem is fel kell nőnöm a feladathoz.

Hát hajrá.

Te vagy nekem

a kakaóscsiga széle
a francia krémes teteje
a dobostortán az égetett cukor
a kalácsban a mazsola
a hóesés
a napsütés
a könyv legjobb mondata
a dorombolás
a puhi takaró

Az elmúlt három hónap semmihez sem hasonlítható, amit korábban megéltem. Kicsit olyan, mintha kívülről szemlélném magam. Még mindig nehéz elhinnem, hogy ez a kisember hozzám tartozik és én hozzá tartozok.

Annyira szürreális, hogy amikor feléhajolok és megszólalok, azzal mosolyt csalok az arcára. Rámnevet pusztán azért, mert figyelek rá. Szeretem őt pusztán abból kifolyólag, hogy létezik. Hát mi ez már?

Az első 6-8 hét gyakorlatilag éber kóma volt. A jelszavunk a "Gyorsan aludjunk!" illetve a "Gyorsan együnk!" voltak. Volt egy este, amikor SirM a jóéjt helyett jóétvágyat mondott. :D Másból sem állt a nap, csak szoptatásból, pótlásból és fejésből. A fennmaradó 30-40 percekben pedig enni, mosakodni vagy aludni lehetett. Esetleg fogat mosni, de azt nem mindig sikerült.

Aztán életem fénye megtanult enni, én meg megtanultam megetetni őt. Igen, ezt mindkettőnknek tanulni kellett. Egy kisbabának egészen meglepő dolgokat is meg_kell_tanulnia. Sajnos az egy nagy lózung, hogy ösztönösen megy majd minden. Egy jó francokat. Cserébe minden tanulható. :)

Csodálatos kis kölyök. Már akkor imádtam, amikor még csak bennem volt. Már akkor tudtam, hogy mindenkinél jobban szeretem. Ennyi.

Mozogsz, hogy már kívülről is érezni. Apád teljesen el van ragadtatva tőle(d). Csillogó szemekkel nézi, ahogy egyre inkább egy növendék bálnára hasonlítok. :D

Én meg csak élvezem, hogy nődögélsz bennem, és random belemosolygok a világba, amikor érezlek. Beszélek hozzád, simogatlak - persze még csak kívülről. Hősiesen tűröm a vérvételeket, a vizsgálatokat, a fájdalmakat. Inkább érted aggódok, mint magamért.

Még mindig nincs neved. Lucát zavarja, néha engem is, de többnyire elég, ha kisfiamnak hívhatlak.

Már nem tudom begombolni az alsó gombot a kabátomon. Nincs már olyan nadrág, amelyik kényelmes lenne. Fáj, ahogy kifelé fordul a köldököm. Híztam 3 kilót. Cicu nem dagaszt a hasamon, viszont előszeretettel dorombol az ölemben.

És várunk. Mindannyian várunk Rád. :)