Holdvilág

Az elmúlt két hétben tanultam annyit a vizsgámra, mint még soha egyikre sem. Örülök, mert sikeres lett. Közben kicsit elhanyagoltam a barátaimat és minden egyéb dolgomat. Aztán az ember átszakítja a célszalagot és az egész élete csőstül hullik vissza a fejére.

Hurrá.

Tehát most kórházba járok (a változatosság kedvéért), valamint egyéb dokikhoz (a változatosság kedvéért). Kicsit pánikolok. Emellett menedzselem az időmet, hogy a nulla lustálkodás úgy jöjjön ki, hogy minden tanszéki dolgot elintézek közben, válaszolok az emailekre, találkozok a magányos barátokkal, találkozok a kevésbé magányos de annál elfoglaltabb barátokkal is, visszaviszem a könyveket a könyvtárba, dolgozok, bevásárolok, takarítok és még egy kicsit olvasok is.

Ezért is nem írtam eddig. Nincs igazán miről. Ami jelen pillanatban a kapacitásom 90%-át leköti, az nem blogtéma, a többit meg most összefoglaltam. Igyekszem túllendülni a paráimon és kihozni a lehetőségeimből a maximumot (és közben minimálon tartani az aggódás-faktort olyan dolgokon, amikkel egyelőre nem tudok mit kezdeni).

Jövőhéten tisztázás és Balaton.

A múltkor lebbencs levest főztem. Én.

És ehető volt, sőt finom! Azok után, hogy egyszer már megbuktam mint háziasszony, ez igazán nagy dolog. És a főzés tényleg nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Amúgy eszembe jutott ehhez a háziasszonyos fiaskóhoz, hogy friss asszonykaként Rka is csak a két ujja közé csippentve merte megfogni a csirkét, Sehi pedig a mai napig csak gumikesztyűben nyúl a nyers húshoz - szóval én sem vagyok reménytelen eset. :)

Ma borsólevest csináltam. És komoly elhatározásra jutottam. Mostantól a nyáron minden héten főzök egy levest. Terveim között szerepelnek: gyümölcsleves, paradicsomleves, húsleves, csülkös bableves (P.-nek), palóc leves, gulyás leves...stb.

tessék figyelni a szöveget - hahaa, jól átvertelek, nemis szeretem a leveeest :P

Mióta először elköltöztem otthonról, még minden nyáron haza is kellett cuccolnom. Néha nem csak nyáron - volt egy rossz emlékezetű decemberi villámköltözés is, amikor délben felhívtam apámat, jött, pakoltunk és délután 4-re már minden cuccom otthon volt.

És íme, eljött a június, és nekem nem kellett hazaköltözködni! Már itt vagyok otthon. Tulajdonképpen nem ehhez a 35 négyzetméterhez, a garázshoz vagy a jólfésült kertvárosi környezethez ragaszkodok, hanem P.-hez. Mellette vagyok otthon. Vele vagyok itthon.

Nyaraltam egy hétig a Balcsin. Földváron. Most következhetne egy frappáns bejegyzés a Balaton 2011-es életképével, humorosan meg minden. De én most inkább befelé figyeltem. Van ott is elég esemény jelen állás szerint.

Nyaraltam egy hétig a Balcsin. Földváron. Most következhetne egy frappáns bejegyzés a Balaton 2011-es életképével, humorosan meg minden. De én most inkább befelé figyeltem. Van ott is elég esemény jelen állás szerint.

Anyámmal otthon zabot hegyezni egész nyáron egy rémálom lenne.

Anyámmal dolgozni a táborban -- nagyon-nagyon szeretném.

A kiprobalt dolgokhoz:

- peanut butter and jelly
- school bus
- amerikai tavolsagi buszon utazni
- oatmeal
- laundry :D

Amiket eddig kiprobaltam a pompas Ujvilagban:

- juharszirup
- mogyorovaj
- golf car vezetese
- root beer
- dr pepper
- steak
- szabadeses
- mindenfele hullamvasutak, tobbek kozott olyan, amiben fejjel lefele megy az ember
- honey mustard
- kokuszos m&m`s
- meg vagy ezer fele kaja es edesseg, a kedvenc az oreo :)
- vonatozas, repules, remelem az autovezetesre is sor kerul, meg a hajokazasra :P
- irtam haikut
- foto automata :)
- amerikai posta

A lista valoszinuleg nem teljes, es remelem, hogy nem is vegleges. Utolso tetel:

- Gy-tol tavol lenni hosszu-hosszu idore (dislike)

Csupa izgalom vagyok. Mondjuk, legalább mostanra (péntek óta) sikerült eljutni odáig, hogy nem remeg a gyomrom. Szóval a lényeg: belevágtunk.

Pénteken megvolt életem első angol nyelvű interjúja - na jó, a fele magyarul ment hálazégnek. Még így is majd' leestem a székről, annyira izgultam. A csaj, aki interjúztatott, meg is jegyezte - nesze neked jóbenyomás.. Aztán írtuk a szerződést, kérdezgettünk, eljöttünk. A lépcsőházban Gy. odafordul és mutatja: neki is remeg a keze még mindig. :)

Ezután jött a szokásos 'nem tudok enni - nem tudok aludni - nem tudok nyugodtan ülni a fenekemen' érzés. A lényeg, hogy még semmi sincs véglegesítve, még dolgozni kell ám az ügyön. Szóval most referencia gyűjtés, erkölcsi bizonyítvány, profil kitöltés stb. Számomra még mindig az a legnehezebb, hogy mindent 1000 karakterben kell hatszor körbemagyaráznom. De hát hogy írjam le a drágáknak, hogy én szoktam gallyat kaparni meg forgót verni, mikor a szótárunknak sincs fogalma arról,h mik ezek, hát még akkor azoknak, akik ezt a profilt majdan olvasni fogják. Na mindegy éljen a kemény fizikai munka, meg a hatalmas konyhai tapasztalat! :D

Reményeim szerint a végére ezeket is büszkén kipipálhatom majd. Meg mondjuk Kaliforniát. Vagy Hawaiit. Vagy a Grand Canyont. Vagy a Niagarát. Vagy Cape Codot... :)