Holdvilág

Június utolsó hetében elzarándokoltam kedves neurológusomhoz, aki megvizsgált, kifaggatott, majd közölte,h egy év múlva kontroll - de addig is megihatok időnként egy pohár száraz vörösbort. Vagy kettőt - gondoltam én. Annyi úgyis elég lesz ahhoz,h hangulatba vágjam magam a Meggyógyultam Partin. :))

És eddig tartott a jóhír.

A neurológusnál tett csütörtöki látogatást követő kedden mélyvénás trombózist kapott a bal lábam combtőtől. Ojjé! 9 nap kórház a belgyógyászaton - ebből 6 napig (!) nem kelhettem föl az ágyról. Én ezt úgy momentán nem kívánnám senkinek. Túl azon, hogy mennyire megalázó és kiszolgáltatott helyzet 6 napig ágyhoz kötve feküdni, nekem még baszottul fájt is.

Az ítélet egyelőre napi két véralvadásgátló injekció (60 mg Clexane), fásli combtőig és szobafogság. Ugrott a Hegy' és ugrott a Campus...

Öröm az ürömben, hogy emellé legalább ihatok egy sört. :P Szóval reszkessen mindenki, aki valaha könnyelműen piát ígért nekem, mert közeleg a Meggyógyultam Parti napja!

Utálom, hogy ezt kell mondanom, de valamit valamiért. És sajnos ilyen hülye helyzet van megint. Voltam a neurón ugyebár.

Szóval, az én drága orvosom rögtön levágta, hogy mi a helyzet és már füstölt is az ujjai alatt a billentyűzet, olyan rössel gépelte angolul a pompás orvosi igazolásomat. Baromira megkönnyebbültem a dolgok ilyetén alakulásától (most már csak azon kell kicsit izgulni, hogy a háziorvossal is minden rendben menjen, meg a campleadersnél se legyen semmi fennakadás). Aztán persze jött a kellemetlenebb része a dolognak.

Nekem szegeződött a kérdés, hogy mikor is szeretnék én távozni kis hazánkból, s mikor áll szándékomban hazatérni. Elmondtam. Csönd. És akkor már tudtam mi következik.

"Szedjük még azt a gyógyszert nyáron is, csak hogy biztosan ne okozzon gondot a környezetváltozás meg az átállás."

Pffff. Mióta is hitegetem minden barátnőmet, barátomat, családtagomat, hogy mostmár záros határidőn belül megiszok velük egy jó sört? Komolyan kezdek attól félni, hogy ha most ezt én így előadom, akkor már soha többé senki nem fogja nekem elhinni, hogy én valaha is leteszem a hülye bogyókat és igenis az asztal alá iszom magam. És mire eljön a már milliószor eltervezett "meggyógyultam-parti" ideje, már nem lesz barátom, akivel koccinthassak, mert mind örökre elfordul egy ilyen hazug némbertől..