Facebook-on FK megosztott egy cikket a professzorról, aki a kudarcait taglaló negatív önéletrajzzal hívta fel a figyelmet arra, hogy az élet nem habostorta, amitől énis kedvet kaptam ahhoz, hogy írjak egy ilyet. A teljesség igénye nélkül (a szociális és párkapcsolati kudarcaimat mellőzve) íme:
Ezerkilencszázkilencvenvalamennyi -- Azt mondták, hogy falsul éneklek.
2003. -- Egyest kaptam a töri feleletemre.
2006. -- Nem jutottam be az OKTV országos döntőjébe.
2006. -- A kedvenc oktatómnál nem tudtam ötöst szerezni félévkor.
2008. -- Másodszor is megbuktam jelentéstanból.
2009. -- Irma szerint én nem vagyok a mesterképzésre való.
2011. -- Visszautasították az önkéntességre való jelentkezésemet.
2011. -- KT szerint túlságosan felszínes vagyok a kutatáshoz.
2012. -- Nem nyertem el a pályázatot.
2012. -- Megbuktam mint háziasszony (és ezt a fürdőszobába zárkózva a padlón zokogva "viseltem büszkén").
2012. -- A főnököm az első minősítő levélben felsorolta milyen rémes hibákat vétettem és mennyire rosszul teljesítettem.
2013. -- Két megpályázott állásból is elutasítottak egyetlen hónapon belül.
2014. -- Egyhónapos állásinterjúsorozat után a "másik" lányt választották helyettem.
2014. -- A kollégáim ki nem állhattak.
2015. -- Nem igazán tudtam jó statisztikai elemzést végezni egy fontos projektben.
2015. -- Már az első munkahetemen elfelejtettem a jelszót.
2015. -- A főnököm felsorolta, hogy mikben nem fejlődtem az általa elvárt tempóban, és hogy ezért, illetve még más okból, de csak félállásban tud alkalmazni továbbra is.
***
Tanulság nincs.