Ez egy levél. Vagyis annak egy része. A témavezetőmnek írtam. Néha még meg akarom váltani a világot. :) K.T. azt mondta, azért ne legyenek illúzióim. Vannak.
.
"Nekem meg az jutott eszembe, milyen jó lenne egy ilyen tankönyvet bevezetni egy olyan osztályban, ahol nem cél a diákok leérettségiztetése. Lehetne velük kényelmes tempóban haladni, felkelteni az érdeklődésüket, mert meggyőződésem, hogy ez a fajta nyelvszemlélet és nyelvtan sokkal érdekesebb (lesz). Persze egy olyan osztálytól nem kell csodát várni, ahol a gyerekek nem jutnak el az érettségiig, de nem gondolom, hogy egy jó asztalosnak feltétlenül be kell vágnia ezer évszámot egy történelem érettségire és másodfokú egyenleteket kellene megoldania. Meg kell adni a lehetőséget, hogy tanulhasson, ha érdekli, de ne erőltessük már ezt a mindenkinek érettségit meg diplomát dolgot. Jáj, agymenésem van...
A kiállítás (Nyelvemlék Kiállítás, OSZK) amúgy szerintem jó volt. :-) Jól összeszedték, szépen elrendezték, meg még tárlatvezetést is kaptunk. Már az első teremben több, mint fél órát beszélt a nő, és így sem mondott végig mindent, mert már jött a következő csoport és tovább kellett mennünk. Mondjuk nagyon pedálozott a nő, mert azért a nagy Hoffmann István előtt nem akart lebőgni. :-)) Jóformán minden gondolatmenet után megkérdezte, hogy Hoffmann tanár úr akar-e valamit hozzáfűzni. Kicsit vicces is volt, de azért jó érzés is. :-) A legjobban a soproni virágének tetszett: eszméletlen, hogy egy jegyzőkönyv fedelére van ráírva, pláne, hogy ezt még ki is tudták bogarászni. Hazafelé meg játszottunk a buszon, úgyhogy sokat nevettem is. :-)"
.
.
.
.
.
.
.
.
Soproni virágének
Virág, tudjad, tűled el kell mennem,
És te éretted kell gyászba ölteznem.