Tegnap egy kósza gondolat erejéig megfordult bennem, hogy eseménytelen várakozásra vagyok ítélve ezzel az ámerika-dologgal kapcsolatban még egy ideig. Pfff. Na nem kellett volna ilyenre még gondolni sem...
Ma elzarándokoltam a háziorvoshoz, hogy ugyanmár írja alá a Medical Form-omat. Végigfutotta a papírt és közölte, hogy neki be kell írnia az epilepsziámat. Milyen epilepsziát?! A kevésbé tájékozott olvasóknak megsúgom, hogy volt egy agyvérzésem, amit egy epilepszia szerű roham kísért, de az én drága neurológusom épp a múltkor mondta, hogy dehogy vagyok én epilepsziás. Hát nem is! Nem járok epilepszia-szakrendelésre és nincs róla kiskönyvem meg ilyenek. De magának csinálta a munkát, hogy mégis epilepszia kódjával ír föl nekem gyógyszert, mert így pénteken gyárthat nekem igazolást angolul arról, hogy jól vagyok és mehetek az Újvilágba tányért mosogatni. Remélem, tényleg legyártja azt az igazolást..
Miután a háziorvosom így feldobta eseménytelennek tűnő hetemet, visszajöttem haza D.-be. Elvinnyogtam Gy.-nek, hogy én milyen szerencsétlen vagyok, aztán beültem a gép elé ügyintézni. Napi rutin: campleaders.com - bejelentkezés - status - ON REVIEW! Egyszerre két dolog volt: hurrá on review és bassza meg mi van ha a hülye epilepszia miatt nem mehetek.
Ráadás: a tábor nem írt emilt és semmilyen más úton sem vette fel velem a kapcsolatot, de azért megnéztem, hogy kik ők és hol is vannak. Itt vannak (ők az A-val jelölt pont):
Nem tudom, mi lesz ezután. Pénteken meglátogatom a neurót. Egyelőre ennyi.