Holdvilág

Mozogsz, hogy már kívülről is érezni. Apád teljesen el van ragadtatva tőle(d). Csillogó szemekkel nézi, ahogy egyre inkább egy növendék bálnára hasonlítok. :D

Én meg csak élvezem, hogy nődögélsz bennem, és random belemosolygok a világba, amikor érezlek. Beszélek hozzád, simogatlak - persze még csak kívülről. Hősiesen tűröm a vérvételeket, a vizsgálatokat, a fájdalmakat. Inkább érted aggódok, mint magamért.

Még mindig nincs neved. Lucát zavarja, néha engem is, de többnyire elég, ha kisfiamnak hívhatlak.

Már nem tudom begombolni az alsó gombot a kabátomon. Nincs már olyan nadrág, amelyik kényelmes lenne. Fáj, ahogy kifelé fordul a köldököm. Híztam 3 kilót. Cicu nem dagaszt a hasamon, viszont előszeretettel dorombol az ölemben.

És várunk. Mindannyian várunk Rád. :)

A könyv terápia. Ezt már bizonyára mások is sokszor megfogalmazták. Énis megtettem már itt is. Most egy kicsit rossz, hogy az a könyv, aminek egy adott sora jár napok óta a fejemben, pont nincs itt, hogy kimásoljam belőle. Kétlaki helyett kétkönyvtári lettem.

a sebgyógyulás fáj
húzódik
a bőr
a szív

***

Van az az állapot, amikor az ember nem mer a megérzéseire hagyatkozni. Mert egyformán fél a lehetséges végkimenetektől. És akkor még bele se kalkulálta igazán, hogy mi van, ha téved. Ezért inkább gondosan elcsendesíti a belsőjét és vár.

Vihar előtti csend. Változások előtti sima víztükör.

embrace change

még 18 nap...

Már napok óta készen voltam a profilommal, mikor ide szóltak, hogy kéne egy másik fotó (na mégse leszek kurva... :P), meg hogy kéne egy új referencia is. Mert az ember a kalapból csak úgy hipp-hopp előhúzza a referenciáit. Nem is beszélve arról, hogy az én referenciáim amúgyis rendelkeznek némi "extrával". Na mindegy, kiküldtem szépen az e-mailt, vártam és vártam és vártam.

És aztán ez is meglett. Most mondhatnám, hogy "mégsincseste", de sajnos az van. Megint eltelt még egy este. Kezdek aggódni kicsit, hogy még mindig nem voltam egy percet sem 'placeable'. Hogy lesz így belőlem Kolombusz mosogatólánya? Gy. után meg már érdeklődik valami hiperszuper kaliforniai tábor. Kalifornia... Még elképzelni is...

Szóval holnap újabb telefonok várhatók. Aztán ha egyszer 'placeable' leszek, akkor meg tuti amiatt fogok nyavalyogni, hogy miért nem 'placed'. Soha nincs jó idő, mindig esik az eső. :D

Mindenki hallott már A kis hercegről. Azt hiszem mondhatom azt is, hogy többségünk olvasta. Elvitatkozhatnánk róla, hogy giccses-e, netán didaktikus, vagy olyan életbölcsességeket fogalmaz meg, amiken néha érdemes elgondolkodni. Jómagam már marha régen olvastam, de van egy részlet, ami nagyon megragadt bennem. Magaménak érzem. Mert én egy olyan lány vagyok, aki beleéli magát a dolgokba. Aki mindig rákészül. Mint a róka A kis hercegben:

"Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertarásokra is."