Úgy látszik, ez a szám nem akar kikopni az életemből. Már a blogra is kétszer belinkeltem, megszámlálhatatlanul sokszor meghallgattam, rárakódott egy halom emlék, énkép, hozzákapcsolódtak emberek, akik hozzám is kapcsolódtak. Elmoshatatlanul összeforrtak ezek a dolgok. Látom magam, ahogy a koncerten teli torokból éneklem és eggyé válok a közönséggel. Élek.
Elkísér. és mégis van egy hullám, ami örök: nem tudok szomorú lenni, ha hallgatom. Élek.
(ha valami, akkor ez mosolyt csal :))
Ez jó, erről már írtam egyszer, úgyhogy szerintem nem is másolom be a youtube linket újra, csak elirányítom a becses olvasót a korábbi bejegyzéshez:
Egyébiránt kéretik a szövegre is fokozottan koncentrálni. Szóval "öröööm"* mindig, minden körülmények között. :)
*ha ismered a Ren és Stimpy Show-t, akkor ez neked is mond valamit (amúgy én ki nem állhattam kölyökkoromban)
A múltkor angolon Vircsike magyarázta, hogy ha rossz kedve van, akkor van egy szám, ami mindig felvidítja: a Ketchup song...
Én is belegondoltam, hogy engem melyik szám szokott felvidítani. Ez:
Wasted years
From the coast of gold, across the seven seas,
I'm traveling on, far and wide,
But now it seems, I'm just a stranger to myself,
And all the things I sometimes do, it isn't me but someone else.
I close my eyes, and think of home,
Another city goes by, in the night,
Ain't it funny how it is, you never miss it til it's gone away,
And my heart is lying there and will be til my dying day.
Chorus:
So understand
Don't waste your time always searching for those wasted years,
Face up...make your stand,
And realize you're living in the golden years.
Too much time on my hands, I got you on my mind,
Can't ease this pain, so easily,
When you can't find the words to say, it's hard to make it through another day,
And it makes me wanna cry, and throw my hands up to the sky.
Chorus:
So understand
Don't waste your time always searching for those wasted years,
Face up...make your stand,
And realize you're living in the golden years.
