Még soha, de soha nem álltam legelöl eddig egyetlen koncerten sem. De ez... ez egész egyszerűen fantasztikus volt! Nincsenek is rá igazán kifejező szavaim. Teljesen megérdemelten került fel a bakancslistámra, és most a legnagyobb örömmel pipálom ki. :)
9. Elmenni egy Dream Theater koncertre.
És igen, kaptunk két jegyet a Muse keddi koncertjére. Csodálatos Angoltancsim ismét rám gondolt. :)
Sokat hezitáltunk már nyáron is, hogy menjünk-e, de végül a piszkos anyagiak győztek. Nem vettünk jegyet, fájt a szívünk. De ez bizonyára valami sorsszerű dolog, mert kaptunk. Kedden délig elintéztem az ösztöndíjpályázattal kapcsolatos utolsó teendőket, majd felpattantunk a vonatra, és irány Pest. (A laptop vásárlós vacsizós részt most átugorjuk.)
Háromnegyed 8-kor találkoztunk A.-val és Tépéterrel a stadionban, megölelgettük egymást, A. már olyan vidáman és bezsongva ugrándozott, mint egy kis kecske.
Olyan 9 körül kezdett a Muse, tökéletes berobbanó számként a Supermacy-t választva. (teljes setlist egyébként itten) Én még sosem jártam Muse koncerten, elléntétben P.-vel, úgyhogy nekem lehengerlő meglepetéssel hatott a fantasztikus technika, amit lenyomtak. A fények, a kijelzők, a képek és nem utolsó sorban a küzdőtéren tomboló közönség látványa - engem maximálisan meggyőztek. Hozzátenném, megért volna egy fotót a kezdetkor, ahogy a sok kis telefon/fényképező kijelző felvillan az emberek kezében - mintha díszkivilágitása lett volna a közönségnek is.
Közel 2 órát játszottak, lenyomtak két ráadás blokkot is a végén. Minden előzetes ellenérzésem ellenére ez volt az egyik legjobb (és mindenképp a leglátványosabb) koncert, amin valaha jártam.
Most pedig folytatódik az új album (és a régebbiek) rongyosra hallgatása.
Akkor most úgy őszintében. Ez momentán két probléma. Előszöris a koncert nem az én terepem. Tömegiszony, szorongás. Fejeljük ezt meg némi görcsös megfelelni akarással. Nagyszerű, meg is volnánk a dolog első felével.
Másodszor: nem szeretek versenyezni excsajokkal, barát-barátnőkkel, potenciális jelöltekkel, csop.társakkal.. tehát senkivel. Rendszerint feltartott kézzel lépek egyet hátra. My weak point, sorry.
De most nem akarok feltartott kézzel meghátrálni. Most nagyon akarok bízni. Adok egy esélyt magamnak is ezzel kapcsolatban. Hátha.
Hogy mi lesz a koncerttel? Fogalmam sincs. Tök jó lenne legyőzni a félelmeimet és jól érezni magunkat. De közben egy kis gonosz (realista?) hang folyamatosan azt suttogja,h ha én nem lennék, akkor ő most az Exszel menne és jól is érezné magát - mert vele lehet.
Ja igen, és utálom (magam),h annyira kedves és megértő,h a hülye paráim miatt képes lenne kihagyni a koncertet.
