Kedvesem penget ugyebár. Gitárt ugyebár. "Óóóó-George" pedig megkérte, hogy pengessen, amíg ő énekel. Jaj, tudom, hogy irígy vagyok, mert se pengetni, se énekelni, se ütni, se pötyögni, se fújni nem tudok, sőt, mindezeket megfejelve még bot fülem is van.
Szóval kedvesem pengetett neki a rocksulis koncerten. Én meg elmentem meghallgatni őket. Amikor beléptünk a Loviba, három méter után az volt a határozott érzésem, hogy én nagyon öreg vagyok. Nem is csoda: az emberek 90%-a az államig ért, és aki nagyobbra nőtt, korban az is legalább 5 évre volt tőlem. Persze nincs ebben semmi csodálkozni való, a rocksuli leginkább a középiskolások rock-zeneiskolája.
A maga nemében egészen becsülendő ez az immáron 20 éves intézmény, ahol lehet szaggatni a húrokat, ütni a bőrt, és más egyéb utakon kiélni az ember mötál-szenvedélyét. Ahogy telt az idő és egyre másra következtek a különböző dalok és fölállások, az az irigykedő gondolat jutott eszembe, hogy de jó is lett volna, ha tizenévesen én is ilyen muzsikákon tudok szocializálódni. Akkor most nem lenne akkora lemaradásom zeneügyileg (merthát az ember mégse állhat ellent sokáig a rock vonzásának). Najó, az is igaz, hogy akkor meg mivel traktálnának az én drága barátaim, akik eltökélték, hogy igenis kiművelnek zeneileg. Nem véletlen a karácsonyra kapott Liquid Tension Experiment CD sem. :)