Ahogy Nyanyett szokta mondani, lassan hagyományt teremtve úgy kéthavonta összeülünk a kislányokkal és valami vagány étteremben vacsizunk egyet. Kislányok alatt 3 volt egyetemi csoporttársat, de inkább barátnőt kell érteni. :) Minden alkalommal más választ helyet, eszünk desszertet is és tök boldogan nem számolgatjuk sem a pénzt, sem a kalóriákat.
Édes esték ezek. Kár, hogy olyan nehéz őket leszervezni. Minden alkalommal megfogadjuk, hogy a következőig nem várunk két hónapot. Aztán eltelik az idő, az egyik ezen a héten Rómában, a másik a következő héten Athénban, a harmadiknak csak tizedike után alkalmas. Hogy a vizsgaidőszakról, tüszős mandulagyulladásról és más egyebekről már ne is essen szó.
Mondhatnám, hogy ez már tiszta ÖTYE, de még nem vagyunk 30 évesek, szal nem mondom. :D Inkább csak élvezem, amíg tart. Reméljük, hogy jó sokáig.