Akkor most úgy őszintében. Ez momentán két probléma. Előszöris a koncert nem az én terepem. Tömegiszony, szorongás. Fejeljük ezt meg némi görcsös megfelelni akarással. Nagyszerű, meg is volnánk a dolog első felével.
Másodszor: nem szeretek versenyezni excsajokkal, barát-barátnőkkel, potenciális jelöltekkel, csop.társakkal.. tehát senkivel. Rendszerint feltartott kézzel lépek egyet hátra. My weak point, sorry.
De most nem akarok feltartott kézzel meghátrálni. Most nagyon akarok bízni. Adok egy esélyt magamnak is ezzel kapcsolatban. Hátha.
Hogy mi lesz a koncerttel? Fogalmam sincs. Tök jó lenne legyőzni a félelmeimet és jól érezni magunkat. De közben egy kis gonosz (realista?) hang folyamatosan azt suttogja,h ha én nem lennék, akkor ő most az Exszel menne és jól is érezné magát - mert vele lehet.
Ja igen, és utálom (magam),h annyira kedves és megértő,h a hülye paráim miatt képes lenne kihagyni a koncertet.