HTML

Holdvilág

"Én csak egy rajzolt heroin dealer vagyok, eseménytelenül telnek a napok. [...] Mert kinek kell a por, ha csak grafit?"

11911103_1175488345811208_568807980_n_3.jpg

plecsni2.png

Címkék

2010 (1) 2013 (1) 2014 (1) 2015 (3) 2016 (3) 2017 (3) 2018 (3) 2019 (3) 2020 (3) 2021 (3) 2022 (3) 2023 (3) 2024 (1) A (10) abortusz (2) agyvérzés (2) ajándék (2) akvárium (1) Alice Sebold (1) alkohol (5) alkotmány (1) állomás (1) álom (3) álomvizsga (1) aluljáró (1) alvás (2) amerika (21) angol (6) anime (1) Antwerpen (1) Anyahajó (2) anyáknapja (1) anyám (15) anyaság (11) apáknapja (1) apám (9) aranyköpés (2) Aranykoporsó (1) Arany János (1) Aszja (5) Ausztrál Tom (1) Az arany ember (1) A Gyűrűk Ura (1) A holtak vonulása (1) A kis herceg (1) A Metamor Szent Könyve (1) A temető könyve (1) B (5) baba (3) Baby Jane (1) bakancslista (5) Balaton (4) Bándy Kata (1) banya (1) barátok (22) barátság (4) Bársonytalpon oson a halál (1) bátorság (4) Bátor Tábor (3) bejegyzés (2) beszólás (3) betegség (6) bevallani (1) bicikli (4) bizalom (1) blog (27) bók (11) bölcsesség (1) boldogság (1) BP (1) Brandon Hackett (1) Bridget Jones (1) Brüsszel (1) búcsú (2) Budapest (1) bűntudat (2) burok (1) busz (1) cenzúra (2) Cicu (2) család (20) D (7) Darren Shan (1) Debrecen (1) Dee (2) Dénes (2) deviantart (1) diploma (1) diplomaosztó (1) doki (1) döntés (2) Dream Theater (1) drog (1) E (4) ébredés (1) edzés (1) egérkaland (5) Egyetem (8) egyetem (4) élet (39) elfogadás (2) elköltözni (2) elvágyódás (1) emberek (1) emlék (4) én (242) energia (2) epilepszia (1) esküvő (9) eső (1) évértékelés (15) évforduló (2) ex (1) facebook (4) fagyi (1) fájdalom (4) falak (5) Feldmár András (3) felejtés (3) félelem (12) felnőni (2) féltékenység (6) film (5) Finnugor vámpír (1) FK (1) floorball (2) foci (1) fogadalom (4) fogorvos (1) főzés (3) franciák (1) freemail (1) futás (1) Game of Thrones (2) gesztenye (1) gimi (2) Gonoszmáté (12) gugli (1) Gy (4) gyász (3) gyerehaza (1) gyerek (3) gyógyszer (4) gyógyulás (4) Gyöngéd barbárok (1) G barátnőm (3) G barátom (7) halál (6) harmónia (1) házasság (3) házitündér (2) hiány (4) hiany (4) hibázni (1) hit (1) (1) Hodor (1) honvéd (1) hős (1) Hrabal (1) html szerkesztés (1) húsztíz (1) idő (7) időjárás (1) injekció (3) intimitás (1) írás (2) irodalom (4) Iron Maiden (4) ITkitty (4) IWD2015 (1) iwiw (2) JA (5) Japán (1) játék (4) játszma (1) javaképzés (1) Jóbarátok (1) jóga (2) jövő (1) káin (1) kaland (2) kapcsolat (4) karácsony (4) Kató (1) kávé (3) keblek (1) kép (4) képzelt város (1) kérdés (2) kérvény (1) kétségek (3) kezdet (2) Kicsi (2) kirándulás (1) kisfiam (4) kislányok (1) kis fizikus (1) költészet napja (2) költözés (16) Komfortos mennyország (1) komment (1) komoly (1) kompromisszum (1) koncert (4) kont (1) kontroll (2) konyha (2) könyv (17) kórház (3) kövér (1) közélet (9) kreativitás (3) KT (1) kudarc (1) külföld (3) kurva (1) kütyü (1) L (4) lakás (4) levél (8) leves (1) lovaglás (1) love (75) M (5) macska (6) magány (8) mágia (3) Magritte (1) Magyarország (1) magyar szak (1) mama (5) Manóc (6) Mary and Max (1) megbocsátani (4) megfizetni (1) meggyógyultam parti (4) meglepetés (1) menekülés (1) mese (4) Mka (5) mosoly (3) motivált (1) múlt (2) mun (1) München (2) munka (32) Murakami Haruki (1) Muse (5) múzsa (1) nagyanyám (2) napló (1) napok (1) Neil Gaiman (1) Németország (1) Nene (1) neurológia (2) nevelés (2) NIN (2) NK (1) nőnap (1) Norvég erdő (1) Nyanyett (4) nyár (10) nyaralás (1) nyelvész (3) nyelvvizsga (3) nyest (1) O (1) Ofélia (2) október (2) oktoberfest (1) olvasás (17) önbizalom (3) önéletrajz (1) önkéntes (4) on review (1) optimizmus (1) öröm (9) ősz (1) őszinteség (2) oszt tali (1) otthon (8) ovi (1) P (51) panasz (1) pánik (2) papa (7) Papikám (1) pasik (1) Passau (1) Peru (3) phd (4) pinablog (1) placcs (1) plus size (1) politika (4) polo (1) probléma (1) Proust-kérdőív (1) Quimby (2) rádió (2) randi (3) Raven (1) Red Leaf (1) remény (1) részeg (1) rocksuli (1) róka (2) röplabda (1) rúdtánc (2) ruha (3) sabbath (1) sajtó (2) sci-fi (1) Sehi (4) semmi (1) ShareHerSuccess (1) siker (1) sims (2) SirM (22) Sofi Oksanen (1) sóhaj (1) spanyol (2) Spéter (1) sport (7) star trek (1) Strasbourg (1) stressz (2) sushi (2) süti (1) szabadság (1) szakdoga (1) szakítás (3) szakkoli (1) szalagavató (1) szállóige (1) száz (2) Szécsi Noémi (1) szegény peti (1) szerelem (10) Szerelempatak (1) szeretet (10) szervezés (1) szexi (1) színezés (1) szociolingvisztika (1) szökőkút (2) szomorúság (4) szomszédok (3) szőnyeg (1) szórakozás (1) szorongás (7) szülinap (4) szupervagy (1) T (20) tábor (8) tánc (4) tanítás (1) tanulás (6) társasjáték (1) tavasz (4) tdk (1) te (48) tea (1) temető (1) Tepi (17) terápia (4) tervek (16) testvér (3) tettetés (1) Thomas S Kuhn (1) Tisza cipő (1) Tm (3) tömeg (1) törlés (1) trombofília (6) trombózis (10) tudomány (1) túlzás (1) turi (1) újítás (1) újjászületés (1) USA (1) utazás (3) utolso (1) várakozás (5) vendég (1) vers (14) veszekedés (1) Viktor Pelevin (1) virágének (2) vizsga (2) vizsgaidőszak (1) VZ (1) West Balkán (1) wug (1) Xeno (1) zen (2) zene (54) Zőccség (1) Zs (3)

Mióta megszületett a fiam, azóta egyfolytában csak átértékelem az életem. Beleértve az emberi kapcsolataimat is. Azokat is, amik jól alakulnak, és azokat is, amik rosszul. Főleg utóbbiakat. Főleg Tm-vel.

Tartozok neki egy vaskos bocsánatkéréssel. Talán soha nem fogom a szemébe mondani, talán soha nem fogja megtudni, de magammal szemben mindenképpen szeretnék elszámolni ezügyben.

Már hosszú ideje úgy látom, hogy nagyot hibáztunk (hibáztam én is) azzal, hogy nem vettük észre a szülés utáni depresszióját. Nem nyújtottunk segítő kezet, nem is láttuk a problémát. Pedig ott volt. Magára maradt egy betegséggel, egy súlyos koraszüléssel, önhibáztatással, aggódással, első gyermekes anyaként családi (anyai) támogatás nélkül. Magányosan egy csecsemővel.

És mi nem láttuk meg ezt. Észre sem vettük, hogy a mosolygás és a túlzott(nak tűnő) aggódás mögött milyen árkok húzódnak meg.

Ma már, egy kisbabával, én is látom, hogy milyen tapintatlanok voltunk anno. Mennyire nem tudtunk semmit arról, hogy mivel jár egy csecsemő nevelése, és hogy ehhez az ember nem nagyon kíván egész hétvégés vendégséget vagy hogy ajándékként milyen jól tud jönni inkább még egy csomag popsitörlő.

Félteni a gyermekünket a világ legtermészetesebb dolga. Külső szemlélő számára ez egészen irracionálisnak is tűnhet. Sőt, lehet valóban irracionális vagy túlzó. De sokszor a hormonok és valamiféle ösztönök ragadnak el minket - ma már ezt is látom. Nem volt szép ezért elítélni őt (még akkor se, ha az én féltésem teljesen más dolgokban nyilvánul meg).

A kettőnk közötti viszony megromlásában jelentős része volt annak, hogy ő nagyon bízott abban, hogy én támasza leszek, ha már egy városban fogunk élni. Én viszont épp nagyon másfajta dolgokkal küzdöttem akkoriban, és ez messze sodort minket egymástól. Ehhez már csak tényleg a féltékenység hiányzott, hogy a viszonyunk végleg elmérgesedjen. Nem tudom, hogy helyre tudjuk-e valaha hozni, vagy legalább részben. Már csak azért is, mert eléggé össze vagyunk láncolva. A gyerekek születése talán közelebb hoz minket egymáshoz újra. Legalább annyira, hogy ne a zsigeri utálat legyen az első reakció...

 

Címkék: gyerek megbocsátani Tm

Szólj hozzá!

Folyamatosan agyalok. Többek között arról is, amit a pszichomókus mondott. De egyszerűen nem látom át, nem tudom megfejteni, nem találom a kulcsot. Nem tudom, hogy miért így élem meg a dolgokat. Nem tudom elmagyarázni az okát. Csak próbálom megérteni.

Csak azt látom magam körül, hogy kizárni valakit, elutasítani valakit, az mindig haragból fakad. Lehet, hogy egy része önvédelem, de nem tudok olyan példát mondani, aki ne érzett volna haragot is.

Szösz neheztelése (haragja) irányomba sosem múlt el. Annyira elutasító volt, amivel hosszú tipródás és próbálkozás után nem tudtam mit kezdeni. Úgy éreztem,h énis hibás vagyok. A bűntudat csak nagyon lassan hagyott alább. Igyekeztem,h ne így alakuljon, de végül ez lett.

A Kicsire annyira haragudott (haragszik) Tomi, hogy mindent megtett, hogy még az emlékét is kitörölje.

Hevi képtelen Tmihez szólni, vagy szeretettel gondolni rá. Leginkább sehogy nem beszél róla. Valahogy mindenki úgy gondolja, hogy a harag, a megbántottság nem múlik el belőle. Nem tudom, pontosan mi történt köztük, hogy ez így alakult, de még kívülről nézni is rossz.

J. soha többé nem szólt Tepihez, nem vette fel a telefont, nem válaszolt az üzenetekre, kiradírozta.

Hát nekem ne mondja senki, hogy ennyi szeretetlenséget, haragot könnyű elfogadni. Hol van a megbocsátás? Hol van az egymás iránt érzett szeretet és tisztelet? Kitörölték magukból az összes boldog emléket?

Én nagyon sok mindent elfelejtek. Remélem, hogy tényleg nem őrzök haragot mélyen sem. Bizakodó fajta vagyok. Általában járnak a második (harmadik) esélyek. Nem ugyanúgy, de járnak. És a segítséget, a szeretetet nem felejtem el. Én nem felejtek el szeretni. Minden szép, boldog emlék el van raktározva. Nem törlök ki senkit.

És nem értem azokat, akik nem így vannak. Egyszerre dolgozik bennem, hogy legyek empatikus, igyekezzek megérteni mások motivációit és érzéseit. És az is, hogy "ne tégy olyat mással, amit magadnak nem kívánnál" — bennem ez a mondás valahogy mindig úgy csapódott le, hogy ami nekem rossz, az rossz másnak is – az rossz másnak is, ami nekem rossz. Mintha mindannyian egészen hasonlóan lennénk összerakva. És minden egyes alkalommal, mikor azt látom, hogy valaki radikálisan nem úgy működik mint én, megijedek. Mi segít így eligazodni, ha még a saját megítélésemben sem bizakodhatok?

***

Fájok. Félek.

Ki ad reményt? Mi ad reményt?

Címkék: én fájdalom szerelem félelem remény felejtés megbocsátani SirM

Szólj hozzá!

Tökéletesen leírja a viszonyunkat, hogy fogalmam sincs, hogyan mondjam meg neki, hogy irtó hálás vagyok azért, hogy megüzente (a face-to-face még mindig messze), hogy ne haragudjak, nem akart megbántani.

Az edzés alatt végig azon gondolkodtam, hogy remélem tudja, hogy mennyire szeretjük. Ha hagyná, megölelném.

Aztán vagy másfél órát agyaltam, hogy mi baja lehetett, miért mondta, hogy "Ne szólj hozzám!". Ilyen vagyok. Ilyenek vagyunk.

 

Címkék: én floorball megbocsátani Gonoszmáté

Szólj hozzá!

Ideje megtanulnom megbocsátanom magamnak. T. nem fog megbocsátani, de feloldozás nélkül nem megy tovább. Hibáztam? Igen. Tudnám másképp csinálni? Nem.

Jó sokszor le kell még írnom magamnak ezt a megbocsátás dolgot, hogy tényleg el is higgyem. Kérlek, adj elég erőt hozzá.

 

Címkék: én megbocsátani T

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása