Holdvilág

Amikor az ember kikerül az egyetem alapvetően biztonságot adó falai közül, elkezdődik a nagy álláshajsza. Megírjuk a hangzatos önéletrajzunkat, igyekszünk magunkat a legjobb színben feltüntetni, kiöltözünk az interjúkra, bazsajgunk a HR-eseknek és örökké várjuk a visszajelzést.

Szerencsés esetben néhány megválaszolatlan email és egy-két sikertelen interjú után megtaláljuk a helyünket. Kevésbé szerencsés esetben tovább próbálkozunk, várunk és ez alatt igyekszünk hasznosan eltölteni az időt. Megtanulunk például rendesen nyelvül, tíz ujjal gépelni vagy biciklizve zsonglőrködni.

Mi van azonban akkor, ha ajánlanak ugyan munkát, de állást nem?

Van most egy lehetőségem, dolgozhatok egy cégnél gyakornokként - fizetés nélkül. És Tepi és Apám kivételével senki nem örül ennek. Mindenki olyan csalódott. Féltik a phd-mat is.

Én nem féltem a phd-mat. Már annyiszor abba akartam hagyni. Most sem tudom, hogy miért csinálom még mindig, kicsit sodródás az eseményekkel. Jó lenne a fokozat, de negyedannyira se vagyok elhivatott a kutatás irányába, mint némely kollégám (mondjuk korántsem az összes). Jobban motiválnak a sikerek, a hasznosíthatóság.

A lényeg az, hogy az ingyen munka azzal is jár, hogy elvégezhetek bizonyos képzéseket és beletanulhatok egy olyan szakmába, amit úgy érzem, szívesen csinálnék.

Velem van a baj?

Pedig már majdnem sikerült meggyőznöm magam, hogy nem is stresszelek. Már az is elég komoly jel kellett volna legyen, hogy napok óta fáj az állkapcsom. Ha feszült vagyok, nagyon erősen összeszorítom a fogaimat - nem direkt, teljesen reflexes a dolog. És mostanában valószínűleg így alszom végig az éjszakákat is.

De ami végképp eldöntötte a dolgot, az az volt, mikor P. közölte, hogy ő most azt szeretné a legjobban, ha túl lennék a témabemutatón és megnyugodnék végre.

Két dolog jutott ma eszembe mint szabad asszociáció:

1.) A szegény Peti nagymamájából, hogy: "hát, nagymama, ez nem a te napod..."
2.) A Bridget Jones naplójából az a jelenet, amikor összeül Bridget a haverokkal, és tanácsot kér,h hogy viselkedjen a bemutató estéjén. Akkor mondja neki Jude, hogy: "Nem akarlak stresszelni Bridge, de a jövőd teljes boldogsága múlik ezen az estén."

Bátorkodtam önéletrajzot írni és kitölteni a jelentkezést. Bátorkodom továbbá nyelvvizsgázni a jövőhéten, később jelentkezni a doktori iskolába és lediplomázni. Bátor évnek ígérkezik 2011. Szurkoljatok! (fingers crossed)