Még ennyi van a februárból. És még ennyi van az itt lakásból. És aztán pápá hangosan bevágott ajtók, pápá disznóóllá változtatott konyha és búcsút mondunk a lábujjhegyen való szeretkezésnek is. :D
Mikor arra gondolok, hogy életemben először egy olyan hely lesz az otthonom (!), ahol minden úgy lesz, ahogy én akarom, akkor szép következetesen kijavítom az egészet T/1.-re. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint hogy P. ma közölte, hogy bármennyire bosszant, akkor is a ruháimra pakolja a sajátjait és az új helyen kell egy-egy szék mindkettőnknek, ahová pakolunk. Vagy szokjak rá, hogy elpakolom a cuccaim.
Na én aztán biztosan nem.
Neszen nekünk kompromisszumok.
Különben meg sose nagyobb gondunk ne legyen. :)