Tegnap G. barátom egy nagyon kellemes kis kávézóba vitt el. Az egész helynek volt egy megkapó kávéház hangulata. Nagyon tetszett.
Mikor beléptünk, rögtön kiszúrtam a sütikínálatot és választottam is egy ínycsiklandozó sajttortát. Aztán leültünk az ablakhoz, kiválasztottuk, hogy mit iszunk, és vártuk, hogy felvegyék a rendelésünket. Hamarosan ki is jött az asztalunkhoz egy negyvenes fickó a pult mögül. Rámosolyogtam és mondtam neki, hogy én egy cheesecake-et és egy cappuccino-t kérek, G. pedig mondta, hogy ő csak baracklevet. A pasas térült-fordult és hozta amit kértünk. Totális fapofával szó nélkül letette az asztalra, pedig mosolyogva köszöntem meg. Pont leszarta. Még morogtam is G.-nek, hogy milyen rémes figura.
Ezután eltöltöttünk egy nagyon kellemes estét, aztán mikor fizettünk, G. gálánsan felajánlotta, hogy állja az én részemet is. Talán ez a lovagias gesztus, talán az utolsó mosolygós megköszönés és elköszönés hozta meg az eredményt, de a fickó szája sarka mosolyra rándult. :) Win!