Holdvilág

Ééééés egy újabb év, amit valami jóféle náthával zárok. :D Nem is emlékeztem a tavalyira, úgyhogy rendesen felröhögtem, amikor visszaolvastam a 2020-as értékelést. Elvileg amúgy nem covid ez sem, bár még mindig az életünk része ez a rossznyavalya. Maszkot kell viselni a tömegközlekedésen, a boltokban, meg mindenféle zárt helyeken. Kényelmetlen, de legalább az utcán most nem kell, úgyhogy a játszótéren jól elvagyunk.

Az idei évre betervezett dolgok azt kell mondjam, hogy legalább 50%-ban megvalósultak. :D

1. Valóban jelentkeztem önkéntesnek. Egy kisfiú tanodás hétvégéit segítem feladatlapokkal, de szeretnék jövőre kijárni terepre is legalább egy-két havonta. Úgy érzem, hogy személyesen sokkal többet is tudnék segíteni, mint a feladatokkal távolról. Arról nem is beszélve, hogy ez az önkénteskedés nekem is milyen sokat ad. A kreativitásom, a feladatok összeállítása, a tény hogy segítek egy kicsit valakinek - ezek mind nagyon jó érzéssel töltenek el és enyhítenek kicsit az érzésen, hogy mennyire nem csinálok semmit.

2. Hát a honlapok elkészítése teljesen elmaradt. És ennek csak részben oka, hogy milyen konfliktusok vannak családon belül. Sokkal inkább az a helyzet, hogy Manóc minden energiámat felemészti. Egyszerűen se időm, se erőm másra. A kicsinyke szabadidőmben saját magamat rekreálom, és ebbe egyelőre a honlapkészítés nem tartozik bele. Feladatlapot írni sokkalinkább. Meg rajzolni, olvasni, játszani.

3. Festeni nem igazán sikerült. Annyira macerásnak éreztem kipakolni hozzá, hogy ez elmaradt. Cserébe L-val egész sokat kreatívkodtunk. És idén karácsonyra megkaptam a Rajzolj egy krumplit! könyveket, úgyhogy nem adtam fel a dolgot.

4. Na ez az utolsó pont maradéktalanul megvalósult. 100%-ban anya vagyok. Életben tartom, terelgetem, korlátok között kielégítem a kis igényeit - és közben igyekszünk maximálisan jól érezni magunkat.:)

A 2021-es év egyébként összességében egy nagyon jó év volt. Tavaly az év felét töltöttem anyukaként, és azt hiszem elmondhatjuk, hogy az volt a felkészülési időszak. Ahogy Manóc betöltötte a féléves kort, rohamosan elkezdett kinyílni számára a világ. Napról napra volt valami látványos fejlődés. Mondjuk ezzel együtt megjelentek újabb kihívások: mosipelusozás, EC, féken tartani a gyereket, hogy ne essen le és ne üsse be, új napirend kialakítása, 9 hónapig egy dobozokkal meghosszabbított fotelágyban "aludni", minden nap kétszer levegőre vinni (mondjuk ez legalább megoldotta azt a kínzó hiányt, hogy nincsenek anyuka barátnőim :)), folyamatosan rendelkezésre állni.

És láss csodát! Kiderült, hogy a gyermek nyiladozó személyisége egy erős akaratú, határozott, maximálisan a megszokások rabja alkatot rejt. Fogalmazzunk úgy, hogy az alma nem esett  messze egyik fájától sem. :D

Ami engem illet, engem a 2021-es esztendő nevelt igazán anyává. És ami csodálatos: hogy nem csak a fiam anyjává, hanem a L anyjává is. Sokkal türelmesebb lettem, szeretetteljesebb, figyelmesebb. Nyilván vannak még rossz és nehéz napok, de szerintem sokat fejlődött a viszonyunk. Manóc pedig imádja a nővérét. Jó őket látni ebben a szeretetben.

Egyébként SirM-mel is sokkal kevesebb vitánk volt már az idén. És ennek csak az egyik oka az, hogy túl fáradtak vagyunk hozzá. :D Valójában sok konfliktust kiiktatott, hogy neki van egy melója, amit most nagyon szeret, bejár irodába, amit élvez, és utána tud ránk figyelni lelkiismeret furdalás nélkül.

Ha visszatekintek 2021-re, akkor ez a folyamatos változás és a jól kialakított rutinok éve volt egyszerre. Visszaemlékezve kiragadok pár jó dolgot:
- Manóc első szülinapja
- nyáron mamánál nyaralni egy hétig
- megismerni anyuka barátnőket
- advent L-val és SirM-mel
- közös vacsi kettesben SirM-mel
- wellnesselni egyedül
- amikor először kaptam puszit Manóctól

------------------------------------------------------------------------------------------------------

És akkor most jöhetnek a tervek 2022-re:

1. Terepen is önkénteskedni.

2. Sikerrel venni a munkába való visszatérést

3. Többet rajzolni, festeni, olvasni.

4. Manócnak jó bölcsit választani.

5. Folytatni a spanyol tanulást.

6. Több időt eltölteni kettesben SirM-mel.

7. Megcsinálni a jogsifelfrissítő tanfolyamot (és többet vezetni).

+1 (muhaha) tornázni itthon rendszeresen

1. Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Ez egy nagyon bájos ifjúsági regény a halálról. Nem nyomasztó, de végig a halált övező tabu lebontásán dolgozik. Kellemes olvasmány volt, nem bántam meg.

2. Walter Tevis: A vezércsel
Mivel általános iskolás koromban versenyszerűen sakkoztam, ezért nekem az izgis sztori mellé abszolút elhozta a nosztalgiahullámot is ez a könyv. Tök jó volt kicsit újraélni az egykori versenyek és készülések hangulatát. Annyi klassz embert ismertem meg a sakkon keresztül és olyan sok élményt adott. :)

3. Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Na ez egyáltalán nem olyan volt, mint a film. Néha éreztem egy pici megbicsaklást, de alapvetően ez egy elég színvonalas krimi volt, ráadásul én nagyon bírom az "orosz hangulat"-ot.

4. Edith Eva Eger: Az ajándék
Még A döntésnél is jobban tetszett. Nagyon jók voltak az életből, a konkrét terápiákból vett példák. Még biztosan elő fogom venni a későbbiekben is.

5. Szlukovényi Katalin (szerk.): Diridongó
A Lidlben találtam véletlenül és nem tudtam otthagyni. Annyi jobbnál jobb kortárs vers is van benne, hogy azóta már két példányt is vettem ajándékba belőle. Manócnak már többször is végigolvastuk esti meseként. Imádja az egész család. A legnagyobb kedvencem a Némely kukacok életstílusáról.

6. Bán Zsófia: Vagánybagoly és a harmadik Á
A Meseország mindenkié c. könyv kapcsán olvastam róla egy ajánlóban és használtan beszereztem egy példányt. Egyáltalán nem bántam meg! Nagyon jópofa, könnyed, de egyáltalán nem didaktikus mese az elfogadásról, a különbözőségekről. L is elolvasta és neki is nagyon tetszett. Oda fogom adni anyának is.

7. Stephen King: A tűzgyújtó
Ez a könyv már nagyon régóta tervben van nekem, és nem is csalódtam benne. A könnyedebb King könyvek közé tartozik, de lebilincselően mesél. Jó volt együtt izgulni vele.

8. Sofi Oksanen: A kutyafuttató
Újra a realizmus talaján, újra belemenősen, bár nem annyira kőkeményen, de azért ez is igazi Oksanen. Lehoz az életről. A fenébe, hogy olyan sokat kell várni a következő regényre.

9. Art Spiegelman: A teljes Maus
Véletlenül találtam meg a nyaralás alatt az előszobai könyvszekrényben mamánál a Maus első kiadását. Még anno Síkfőkúton hallottam róla. Teljesen beszippantott rögtön. Annyira brutális, annyira húsba vágó. A képregény műfaja sosem tudott megérinteni - eddig. Ez viszont teljesen bedarált. Kötelezővé tenném a középiskolában.

10. Polcz Alaine: Asszony a fronton
Még egyetemista koromban olvastam egyszer. Most a Maus után úgy éreztem, mehet mégegyszer. Csak hogy ne felejtsem el, hogy micsoda borzalmak történhettek meg azokkal is, akik nem zsidóként szenvedték végig a második világháborút.

11. Szabó Magda: Katalin utca
Újabb regény ugyanebből a korszakból. Szabó Magda hozza a szokásos hatásvadász ámde lebilincselő stílusát, engem mégsem sikerült igazán elkapnia. Valószínűleg azért, mert az én életemből hiányzik az ilyen sorsfordító törés.

12. Roald Dahl: Matilda
L-nak olvastuk esténként. Tavaly valamikor megnéztük a filmet (és odaégettünk alatta egy tepsi tejpitét), úgyhogy mindenkinek volt már a fejében egy sztori, de még így is nagyon szórakoztató volt ez a kedves kis regény.

13. Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban
Nem hallottam sose a brit kémnőkről, úgyhogy nem csak izgis, de tanulságos is volt a regény. Kellemesen romantikus, megfelelően adagolva izgalmas.

14. Hans Fallada: Kiskarácsony
Otthonról hoztam, de én nem emlékeztem rá gyerekkoromból. Őszintén szólva nem is vagyok benne biztos, hogy 10 éves kor alatt átmegy-e a történet lényege. Mindenesetre nagyon megkapóak a rajzok, a tömör szöveg és a bájos történet.

15. Ania Ahlborn: És bebújt az ördög
Hát itt valami sokkal jobbra számítottam. Az egyetlen szál, amit át tudtam érezni, az anya hozzáállása volt. A szerző nem ír rosszul, de igazán jól sem.

16. Laurell K. Hamilton: Övön alul
Az utóbbi idők legjobb Hamilton könyve. Olvastam róla, hogy túlságosan lelkizős. És tényleg. És ez a legnagyobb erőssége. Imádom, ahogy szépen van vezetve a krimi, és közben az emberi érzések, a párkapcsolati helyzetek is pszichologizálás, megmondóskodás nélkül vannak levezetve. Szuper volt, még ilyet!

17. Robert Galbraith: Zavaros vér
Rowling most sem hazudtolta meg magát. És szerencsére ő is előtérbe helyezte az érzelmeket, az emlékeket, a kapcsolatokat. És ez szerintem nagyon jót tett a sorozatnak. Ez volt az eddigi legjobb rész. (És amúgy azért kaptam a saját példányomat, mert Sanyinak korrektúráztam a doktoriját.)

18. Berg Judit: Rumini
Milyen cuki kis kalandregény! Klisék és mégsem. Kaland és tanulság, de semmi didaktika. Kellemes fordulatok, még én is izgultam. :D Jöhet a többi is.

--------------------------------------------------------------

Nagyon kevés ennyi könyv. Persze volt még sok, amit L-nak elolvastunk esténként, csak nem írtam fel őket. Meg hát Manóc mellett sokszor inkább játszottam abban a pár szabad órámban, hogy reseteljem kicsit az agyam.
A legjobb könyv pedig a Zavaros vér volt idén. De azért itt is van verseny: Hamilton, a Maus vagy Oksanen is ott van a topon. Meg a Diridongó, meg Az ajándék.

Jövőre több lesz!

Úgy látszik, már-már hagyomány lesz abból, hogy én évvégén beteg vagyok. Szerencsére nem covid, de azért nem kellemes ez se. Főleg úgy, hogy próbálom nem felébreszteni a kicsit a köhögésemmel. Szóval most is meleg tea és pléd alatt kuksolás a mai program.

 -------------

Na itt hagytam abba december 31-én, hogy aztán most folytassam. Ami a 2020-ra megfogadott egyetlen tervet illetni, jelesül hogy gyakrabban dokumentálom az életünket, nos ez nem igazán valósult meg. Nem akartam sem rinyálni, sem kiteregetni a babavárás számomra nagyon intim és személyes folyamatát.

Nem vagyok híve sem a facebookra kipakolt ultrahang fotóknak, se a terhesfotózásnak. Szerintem a babával kapcsolatos dolgok maximum a közvetlen családot érdeklik, a többi embernek inkább csak idegesítő vagy frusztráló. Szóval eszem ágában sem volt kipakolni ezt a számunkra fontos, de nagyon személyes boldogságot.

Természetesen a covid sem tette könnyebbé az évet. Főleg a tavaszi karantén, amikor egyszerre kellett már nagyon terhesen dolgozni, L-val tanulni és bezárva lenni a négy fal közé. Hogy a heti rendszerességű kórházlátogatásokról és kezelésekről már ne is beszéljünk.

Aztán eljött a nyár, lazult a karantén, SirM bejöhetett a fia születésére és kicsit átrendeződtek a dolgok. :)

Azt kell mondjam, hogy vannak folyamatos nehézségek, van stressz most is. De teljesen másmilyen, mint a munkából adódó, és ez nekem nagyon jót tesz. SirM szerint türelmesebb is lettem. Bizonyos területeken ez egész biztosan így van. És a Tm-vel való viszonyunk is változott egy kicsit. Nem lettünk barátnők vagy ilyesmi, inkább csak egy kicsit már kevésbé veszem magamra a gonoszkodásait, illetve már ő sem félti tőlem olyan végzetesen a pozícióját.

Szóval 2020 sok változást hozott, sok új élményt, tanulságot is.

--------------

És akkor most lássuk a terveket 2021-re.

1.) Jelentkezek önkénteskedni, tanítani. Ha beválik a dolog, akkor szeretném elmélyíteni majd.

2.) Elkészítem TMama honlapját.

3.) Elkezdek festeni.

4.) Kiélvezem a Manóccal itthon töltött időt. :)