B. (akinek ki kéne találnom egy olyan nevet, ami lefedi a nagyon extravagáns személyiségét) szerint mindenki neurotikus. Ma persze legfőképpen én. Hozzátenném, ő nem kevésbé, de mikor ezt szóvá tettem, akkor is leoltott,h láám, a neurózis beszél belőlem..
B. egyébként fura. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki szerint nem. A pletyka szerint a lányok egymásnak adják a kilincset nála, mondják azt is, hogy egy zseni, hogy anyuci pici fia, meg ilyesmik. Az én empirikus tapasztalataim arról szólnak,h B. fura. A pizsomája élére van hajtogatva, Douglas Adams-et olvas eredetiben (ó igen, tudja, hogy ezzel be lehet nálam vágódni :)), egyetlen bögréje van és néha befőttes üvegből iszik. Valójában imád magáról beszélni és a farmer-póló a normális viselete. Ezenkívül még sok olyan kis morzsát tudok róla, amiből összeáll egy kép.
Ja igen. Fura dolog ez az angol kurzus. Valahogy egy olyan oldalunkat mutatjuk meg, ami piszkosul őszinte (sokszor őszintébb vagy teljesebb, mint amit egyébként látni engedünk), és mégis csak egy szeletkéje a személyiségünknek. Egy nem elhanyagolható részlete, de azért valahol mégsem az egész. És valahol mégis igazabb..
***
amúgy mindannyiónk megér egy story-t a kurzusról (I have a story..)