Feladja nekem a leckét ez a trombózis dolog. Mostmár elég hosszú ideje nem hordom a kompressziós harisnyámat. Nem szeretem, mert nyomja a térdhajlatomat. Így, hogy már csak napi egy injekciót kell adni, már a hasam is ritkábban lilul be (mondjuk, ma pont sikerült eret lőnöm, úgyhogy csak úgy spriccolt a vér, mikor kihúztam a tűt, én meg majdnem elájultam :D ). Mindezek örömére én kis naiv azt gondoltam, hogy mostmár akár futhatnék is.
Szeretek futni. Majdnem annyira, mint biciklizni. A legjobb sprintelni, de a hosszabb távokkal is megbarátkoztam már. Gondoltam, engedek Sehi csábításának, és elmegyek vele futni. Elkezdtük, és minden porcikám élvezte az első 1 km-t. Aztán a másodiknál már tudtam, hogy ez nem csak jólesik, hanem kicsit már fáj is, ergo használ is valamit. 2 km után aztán annyira beállt a bal vádlim, hogy a következő 1 km-t sétáltam. Aztán futottam még 400 m-t és sprinteltem az utolsó 100-at. Na ezt biztosan nem kellett volna...
Miért a vádlim? Olyan érzés volt, mintha egy hatalmas megkeményedett görcsös göb lenne benne, ami minden lépésnél fáj és húzódik. Mire hazaértem, már nem bírtam terhelni és ráállni. Aztán másnapra enyhült kicsit a fájdalom, harmadnap pedig már egészen jól bírtam menni, de még most, egy héttel a futás után is érzem.
Nem mertem azóta futni. Nagyon nem szeretnék visszakerülni a kórházba. Azt én senkinek nem kívánom. Pedig a másik lábam, meg a testem többi része még szabályosan kívánta a futást akkor is, meg a következő napokban is.
Mi lesz így? Mit sportolhatok? Nem szeretek úszni (a fürdőruhával és a macerával van a bajom), és minden más igénybe veszi a lábat. Valakinek nincs valami jó ötlete, tapasztalata?