taposd a földbe, hazudj a szemednek
lapulj magad mögé, hazudj a szemembe
hetek, hónapok az ölemben,
zajok, sóhajok a fülemben
áldott minden emlék, mit a régmúlt keze összegyúr,
de átkozottul kemény fejem a felejtéstől megpuhul
talán majd rájönnek, vagy undorral leköpnek, ó,
azt mégsem lehet mondani, hogy értelmetlen volt
én mint disznó, te mint fehér madár
játsszuk el, hogy a hinta körbe ér
kéz a kézben,
száj a szájon,
azért ilyen a 'minden',
hogy a 'semmi' fájjon
a szívem ilyen,
pont beleférsz.
a kezem ilyen,
fogd meg ha félsz
magával ragadna, ha hagynám,
de folyton magamba ütközöm
ha változnál, változnék
ha elbújnál, elbújnék
ha repülnél, repülnék
zuhannék, zuhannék…