2017-ben is feljegyeztem minden elolvasott könyvet. Szomorú módon ez is egy rövidebb lista lett. Mentségemre szóljon, akad azért egy-két nagyobb lélegzetű mű is köztük, amik a sokszáz oldal ellenére egynek számítanak.
1. Sarah Lotz: A negyedik nap
2016-ban a Hármakkal, most pedig ezzel nyitottam az évet. Azt kell mondjam, nem ütötte meg a Hármak színvonalát, pedig egészen izgalmas és érdekes jellemrajzokkal tűzdelt horror. Viszont hiányzik belőle a rendhagyó struktúra, és a csattanó sem sikerült olyan ütősre.
2. Murakami Haruki: Sötétedés után
Eddig csupa jó Murakami könyvet olvastam. Eddig. Ez viszont nagyon nem tetszett. Számomra teljesen céltalan volt. Egyszerűen nem tudtam elkapni a fonalát. Untam.
3. L.K.Hamilton: Jason
Az évi szokásos vámpíradagom első része. Egy kisregény, ami hozza a szokásos színvonalat, bár kétségtelenül sokkal erősebb történeteket mesél el Hamilton, ha van elég oldal.
4. L.K.Hamilton: Fagyos halál
Igen, a guilty pleasure, amit az ember alig bír letenni, aminél falod a sorokat. És Hamilton továbbra is olyan dolgokat mutat meg, amik az én habitusomhoz is igen közel állnak, vagy legalábbis érdekelnek, nyitottnak érzem magam irántuk. Valahogy megtalálom magam a könyveiben.
5. Philip K. Dick: Az ember a fellegvárban
Hááát, ha minden Dick írás ilyen, akkor nem leszek nagy rajongója. Nekem egy kissé nehézkes volt ez a történet. Nem tudott igazán megmozgatni. Pedig akadtak benne érdekes szálak, de mégse sodort el. Vagy csak a vele kapcsolatos várakozásaim voltak túl nagyok.
6. Fehér Krisztina: Babák a hangok világában
Krisztike könyvét már nagyon vártam. Előre elmondta, hogy a stílus nem lett egyenletes, ami igaz is. Néhol nagyon ismeretterjesztős, máshol meg tudományos. Mivel én otthonosan mozgok ebben a témában, és a leírtak jórészét olvastam már, vagy meghallgathattam Krisztikétől előadáson vagy baráti beszélgetés során, ezért nekem könnyen emészthető, érdekes olvasmány volt. Megvettem pár kismama ismerősömnek is, és mindannyian nagyon pozitívan nyilatkoztak róla, amit továbbítottam is a szerzőnek. :)
7. Nick Cutter: A falka
A Mélység után ez egy eléggé másfajta horror. A legtöbb kritika éretlenebbnek, kevésbé kiforrottnak, nem annyira borzongatónak írta le. Én nem tudok beállni ebbe a sorba. Bennem olyan elemi undort és félelmet sikerült megpendítenie, hogy ha csak végiggondolom a könyvet, máris összeszorul a gyomrom. Bennem egész biztosan megtalálta a tökéletes olvasót.
8. Le Renard: Eleven Ctulhu
Ennek a könyvnek a legnagyobb értéke a mesélő fantáziája. Egyébként egy nagyon közepes ponyva, de mégis olvasmányos. A saját gyerekkori kimeríthetetlen mesélővágyamat láttam viszont benne.
9. Veres Attila: Odakint sötétebb
Mindenki ódákat zeng erről a regényről. És igazából egészen a legvégéig énis azt éreztem, hogy igen, ez az, végre egy hazai tájon játszódó történet, amit mégsem szippant be az a posványos massza, ami a legtöbb magyar regényben tönkretesz mindent. És végülis ezt a regényt sem a helyszín rontotta el, hanem a teljesen túlbonyolított befejezés. Kár érte. Olyan jó is lehetett volna.
10. Megan Miranda: Minden eltűnt lány
2017-ben sok horrort és egész sok krimit is olvastam. Például ezt, ami azért tetszett kimondottan, mert visszafelé mesélte el a történetet, és ennek ellenére folyamatosan fenn tudta tartani a feszültséget.
11. Megan Abbott: Majd megismersz
Ez is egy krimi, mégsem a haláleset kinyomozása az erős oldala. Sokkal inkább a szülő-gyerek, férj-feleség kapcsolatok ábrázolásában van az ereje, meg abban, hogy érzékenyen boncolgatja, mit jelent áldozatokat hozni a (nagyon bizonytalan) sikerért.
12. Julia Heaberlin: Véres margaréták
Újabb izgalmas krimi, egyszer olvasós, de annak tökéletes. Nagyon kellett már néhány olyan könyv, ami csak szépen átöblítette az agyam a hosszú villamosutakon.
13. Nick Cutter: A szekta
Ismerve Cutter két másik magyarul megjelent regényét, teljesen mást vártam ettől a könyvtől. Számomra ez nem úgy volt horror, mint az előző könyvek. Sokkal inkább izgatott a szereplők sorsa, az egymáshoz való viszonylataik, hogy tudnak-e valamit kezdeni a Gonosszal. A könyvben lévő képregényszerű illusztrációk pedig kiválóan megtámogatták azt a különleges hangulatot, ami azért engem is eléggé magával ragadott.
14. Erdős Virág: Négyeshatos
Ez az év sem telhetett el versek nélkül. A gyereknek vettük a könyvet, de nagyon hamar az egész család kedvencévé vált. Főleg a címadó vers. Már majdnem tudjuk kívülről. És még Virág is dedikálta.
15. L.K.Hamilton: Vérvörös végzet
Olyan jó volt ilyen sok Hamiltont olvasni. Viszont mostmár beértük az eredeti nyelvű kiadásokat, szóval nem lesz már évi két vámpírka. Egyik részem örül, a másik nagyon csalódott.
16. Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása
G. barátom mindig különleges könyvekkel lep meg. Rendszerint olyanokkal, amikről még sose hallottam, és amik mégis tökéletesen betalálnak. Ezt a regényt a nyaralás alatt olvastam, pedig nem egy ilyen nyaralós regény. És mégis van benne valami, ami teljesen beszippantja az embert. Hihetetlenül sodró lendülete van egészen a legutolsó mondatig. Megkockáztatom, hogy egy újraolvasást is simán megérne, mert biztos vagyok benne, hogy nem sikerült minden rétegét elsőre felfejteni.
17. J.K.Rowling: Átmeneti üresedés
Azóta is azt kérdezgetem magamtól, hogy hogy történhetett, hogy én ezt csak most olvastam?! Hiszen a HP óta tudjuk, hogy Rowling zseniális. Hát hogy a fenébe hihettem el, hogy ez a könyv nem lesz az?! Ez volt 2017 abszolút top könyve. Egyszerűen tökéletes.
18. Helen Macdonald: H mint héja
Még anno Ágika ajánlotta, hogy olvassuk el, aztán mikor megláttam a könyvesboltban, hogy le van árazva, akkor lecsaptam rá. A fülszöveg alapján valami teljesen másra számítottam. Ez a várakozás egy darabig negatívan befolyásolta az élményemet, aztán mikor el tudtam engedni, akkor elkezdtem élvezni a könyv lassú, aprólékos, megnyugtatóan tárgyilagos sorait.
19. Cecilie Engert: Anyám ajándékai
FK-től kaptam ajándékba a könyvet, bár én választhattam ki. Itt is másra számítottam, de itt sokkal pozitívabb volt a csalódás. Régen olvastam már északi szerzőtől, elszoktam tőlük, pedig szeretem. És ez a regény is nagyon jó élmény lett.
20. Munk Veronika: Kéjutca
Raven megvette nekem szülinapomra, és igazán sokat tanultam belőle. Olvasmányos tényfeltáró riportkönyv. Tényleg nagyon érzékletesen írja le, hogy milyen lehet Bremerhavenben állni a kabinban. Én elhittem minden sorát. Sokat árnyalt a már eddig sem egysíkú elképzelésemen.
21. Stephen King: Az
Előbb a mozifilmet sikerült megnézni. Egyszerűen nem lehetett már beszerezni a könyvet, mert az Európa a mozipremierrel lőtte össze az újrakiadást. A film, talán éppen azért, mert nem olvastam még akkor a regényt, nagyon-nagyon tetszett. És mégsem vont le semmit a könyvvel kapcsolatos élményemből. Atyaég, milyen jó könyv volt! Nem olvastam még túl sok Kinget, de eddig ez az abszolút legeslegjobb! 1200 oldal, de azt kívántam, bárcsak tartana még. Két albumot is hallgattam vele (Sia: 1000 forms of fear, Glass Animals: How to be a human being). Újraolvasós.
22. Megan Miranda: Tökéletes idegen
Eléggé megtetszett Miranda előző regénye, és végülis ez is hozta a korrekt, izgalmas krimit. Bár itt korántsem volt rendhagyó elbeszéléstechnika, de teljesen oké volt.
23. Ernest Cline: Ready Player One
Nem teljesen erre számítottam, de kegyetlenül beszippantott. Pedig nekem aztán nagyrészt semmit nem mondanak a nyolcvanas évek geek és popkulturális utalásai. Ennek ellenére éltem minden sorát. A tökéletes zenével párosítva (The Correspondents: Foolishman).
24. Erika Johansen: Tear ostroma
Emékszem, amikor a Tear királynőjét olvastam, akkor a végén úgy voltam vele, hogy ez egy semmi kiemelkedően újat nem hozó korrekt kis fantasy regény, érdekes karakterekkel, kellemes hangulattal, megnyugtató befejezéssel. Nem voltam biztos abban sem, hogy érdekel-e annyira, hogy megvegyem a folytatást. Még jó, hogy megvettem! Ez baromi jól sikerült! Nem gondoltam volna, hogy azt a közepesen induló történetet ide tudja fokozni a szerző. Eszméletlen jó könyv volt. Rá is cuppantam, hogy én nem bírom ki a magyar kiadásig, elolvasom angolul a végét, de aztán nem találtam meg könnyen, és közben elolvastam pár kritikát a befejezésről, ami teljesen elvette a kedvem tőle. Még pislákol bennem némi remény, hátha...
------------------------------
Szóval ezt a 24 könyvet sikerült befejezni 2017-ben. A legkiemelkedőbb közülük az Átmeneti üresedés volt. Vérzik a szívem, hogy csak kölcsön kaptam és nem emelhetem le bármikor a polcról. Természetesen teljesen más műfaj, de Az is ott van a legkedvesebb olvasmányok között. Habozás nélkül újrakezdeném (és majd fogom is). A falka, a Ready Player One és a Tear ostroma is kiemelést érdemel azért. Ezekre a könyvekre emlékszem a legszívesebben az elmúlt évből. 2018-ban próbálok egy kicsit többet olvasni. Be van már tárazva pár izgalmasnak ígérkező kötet. :)
